Az ötletgazda, David Shore szerette volna, ha a Dr. House a két legnépszerűbb sorozat-típus, a kórházsorozat és a bűnügyi széria erényeit egyesíti magában. "A Dr. House tulajdonképpen olyan, mint egy krimi - magyarázza az író-producer -, csak a rosszfiúkat baktériumoknak hívják bennük." Aki pedig jó zsaru módjára fülön csípi ezeket a bacilusokat, vagyis a rendelkezésére álló nyomokból kikövetkezteti, hogy melyikük is felelős a bűnesetért, mi több, kitalálja, hogy hogyan iktathatná ki őket, nem más, mint maga Dr. Gregory House.

Nem egy a szériával foglalkozó cikkben utaltak arra, hogy Sir Arthur Conan Doyle híres nyomozója, Sherlock Holmes és a New Jersey-i doktor figurája között számos párhuzam mutatható ki. A stáb nem is tagadja ezt, már House elnevezése is egy - David Shore-t idézve -"fonetikus hommage" (az angolban "Holmes" nevét a "home", vagyis "otthon" szóhoz hasonlatosan ejtik ki, a "house" pedig "házat" jelent); de közös vonása a karaktereknek a drogfüggőség is (Dr. House a Vicodin, Sherlock Holmes a kokain és a heroin rabja). Mindketten a 221/B-ben laknak; egy igaz barátjuk, hű fegyverhordozójuk van, Watson és Wilson doktor (Robert Sean Leonard); megegyeznek abban is, hogy éles intelligenciáról árulkodó, dedukciós módszerrel jutnak a megoldás birtokába és hogy az életükben kitüntetett szerep jut a zenének (Holmes hegedűn játszik, míg Dr. House zongorán).

Arról már nem is beszélve, hogy Sir Arthur Conan Doyle figurájához egy valódi doktor, korának híres orvosa, a törvényszéki orvostudomány úttörője, Dr. Joseph Bell személye és munkássága szolgáltatta az inspirációt (itt jegyzendő meg, hogy a Dr. House látványeffektjei - a testüregekbe tett trükk-kamerás kirándulások, a vér áramlását vagy a vírusok osztódását bemutató számítógépes animációk stb. - erősen emlékeztetnek az igazságügyi szakértők munkáját körüljáró Helyszínelők széria képi világára).

És hogy a sorozat alkotói egy ponton túl nem fogynak-e ki a titokzatos orvosi esetekből? Az állandó szakértőként alkalmazott Dr. Ellen Gray egyik nyilatkozatában eloszlatja az aggodalmakat: "Rengeteg betegség van. Olyanok is akadnak, amikről a nézők nem is álmodnának, ráadásul ezeket sokféle módon lehet tálalni. Sokkal nagyobb probléma a számunkra, hogy hogyan jutassuk el részenként a betegeket legalább háromszor a halál-közeli állapotba." Az esetek többségét egyébként a New York Times magazinjának Diagnózis című rovatából vették át az írók, így Dr. House érelzáródás okozta kórképét is. A misztikus nyavalyák Lawrence Kaplow szerint azonban csak az apropót jelentik ahhoz, hogy a szereplők főbb karaktervonásai, motivációi feltáruljanak. Az esetek a betegek és hozzátartozóik mellett a Dr. House vezette orvosteam tagjairól is sokat elárulnak.

A széria atyja, David Shore számára nem csupán "egy újabb kórházsorozat" a Dr. House: "Számomra ez a show elsősorban etikai kérdésekről szól. Arról, hogy egy betegség, egy váratlan helyzet hatására milyen irracionálisan viselkednek az emberek; hogyan csapják be magukat; mi mindenre képesek azért, hogy elkerüljenek, vagy megvalósítsanak valamit. Amikor Dr. Gregory House és csapata megold egy rejtélyes orvosi kérdést, nem egyszerűen a betegség okát szüntetik meg, sokkal mélyebbre ásnak, egészen a probléma gyökeréig. Ők - hozzám hasonlóan - nem a "hogyanokra", hanem a "miértekre" keresik a választ."